ÉPÜLETSZERKEZETEK
Információk társasházi lakóközösségeknek
Hagyományos építési mód
Az építőiparban alkalmazott technológiák komoly változáson mentek keresztül az elmúlt évtizedekben, s a
fejlődés ma sem állt meg, de a hagyományos építési mód mégsem merül feledésbe. Ennek alapvető oka az, hogy
minden éghajlatnak, földrajzi területnek megvan a maga építési módja, melyet a hely környezeti és időjárási
adottságai határoznak meg. A hagyományos módon épült házak szerkezete tartós, a különböző károsodások ellenére
rekonstruálható, ennélfogva az épület értékálló. Az ilyen hosszú távra tervezett ingatlan közelebb áll a
megszokott európai életformához, mint az újabb irányzatok (pl. az Amerikára jellemző könnyűszerkezetes építési
mód), s a korszerű építőanyagok magas színvonalának köszönhetően méltó vetélytársai egymásnak.
Minden olyan megoldás hagyományos építési módnak tekinthető, amikor tégla, vályog, kő a függőleges teherhordó
szerkezetek anyaga, a kötőanyag pedig mész és cement. Tehát a felhasznált építőanyag természetes közegből
származik, s az építőanyagból tömörfalas szerkezetet alakítottak ki.
Jellemzői:
- a súlyos falszerkezetek csak korlátozott szintszám kialakítását teszik lehetővé
- szintenként azonos alaprajz a teherhordó szerkezet kötöttsége miatt
- szintenként eltérő falvastagság a terhelés változásából adódóan
Épületek várható élettartama
Az átlagos élettartam átlagos minőségű anyagokból készült, átlagos magyarországi időjárási körülményeknek
kitett, átlagosan igénybevett, átlagosan karbantartott és javított épületek elhasználódási időtartama, amely
időtartam alatt az egyes szükségessé váló cserék vagy javítások elvégzésre kerülnek.
Építési mód: | Élettartam: |
vert falú építmények | 50-70 év |
vályogtégla falazatú építmények | 60-80 év |
tömörfalú téglaszerkezetű építmények | 150-200 év |
mészhomoktégla szerkezetű építmények | 100 év |
mésztufa szerkezetű építmények | 80-100 év |
terméskő falszerkezetű építmények | 100-200 év |
monolit betonszerkezetű építmények | 200 év |
beton kőszerkezetű építmények | 200 év |
falazóblokkos építmények | 150 év |
házgyári panelszerkezeti építmények | 80-100 év |
acélház szerkezetű építmények | 100-150 év |
monolit vasbetonváz szerkezetű építmények | 150 év |
öntött beton szerkezetű építmények | 80-100 év |
könnyűszerkezetes építmények | 70-90 év |
A hazánkban előírt éves amortizáció épületekre évi 1%.
Alapozás
Az alapozási szerkezetek feladata az építmények összes terheinek (önsúly + hasznos terhelés) felvétele és
közvetítése a teherbíró altalajra.
Alapozási módok:
- Síkalap: az építményt felszínhez közeli talajrétegre helyezik
- Mélyalap: az építmény terhét a felszínhez képest mélyen fekvő talajrétegre külön szerkezeti elemek viszik át
A hagyományos tömörfalas épületek leggyakrabban alkalmazott alapozási módja a sávalapozás, mely a síkalapok egy fajtája. Az alapozási sík minimális mélysége hazánkban általában 80...100 cm a terepszint alatt, ami az építési terület viszonyaitól és a fagyhatár mélységétől függ. Alápincézett épületeknél az alapozási sík mélyen a fagyhatár alá kerül.
Falszerkezet
A falszerkezet a téralkotás egyik alapvető eleme, amely a belső és a külső tér elhatárolására, valamint belső
terek elválasztására szolgál.
Falszerkezetek:
- Homlokzati fal:
teherhordó fal: merevítési, térelhatárolási és támasztó szerepet lát el egyszerre, a felette lévő falak, födémek, tetőszerkezet súlyát és más terheléseket hord és továbbít az alapozási szerkezetekre
- térelhatároló fal: többnyire vázas szerkezetű épületek falazata
- Válaszfal: épületen belüli terek elválasztására
A kézi falazóelemekből épített fal falazóelemekből és a közöttük lévő vízszintes és függőleges hézagokat
kitöltő habarcsból állnak. Ezek együttesen határozzák meg a falazat szilárdságát. A tégla az egyik legősibb
építőanyag, melyet természetes alapanyagból, agyagból készítenek. Előnye a nagy a hőtároló tömege (a falak jól
tartják a hőt) és a variálható falvastagság (25, 38, 51 cm).
Tömör égetett agyagtéglák méretezése:
- kisméretű tégla: 12 x 25 x 6,5 cm
- nagyméretű tégla: 14 x 29 x 6,5 cm
az egymás feletti rétegek elemeit negyed, vagy fél elemszélességgel eltolt függőleges hézaggal, azaz kötésben kell rakni
a falazat hosszában fekvő futó téglák és erre merőleges kötő téglák az egymás feletti sorokban váltsák egymást
az elemek közti álló helyzetű habarcshézagok 1 cm, a fekvő habarcshézagok 1...1,3 cm vastagságúak, ezeket habarccsal gondosan ki kell tölteni
- vastagsága: 38 cm (vakolat nélkül)
- teherbírása: 440 kN/fm
- níomószilárdsága: 15 N/mm2
- hőátbocsátási tényezője (U): 1,37 W/m2K
- hőtároló tömege (mt): 184 kg/m2K
- léghanggátlása (RW): 48 dB
- nedvességtartalma: 0,2% (60% relatív páratartalom mellett)
A külső és belső teherhordó falakban általában szintenként a födémek magasságában elhelyezkedő, többnyire
négyszög keresztmetszetű monolit vasbeton szerkezet a koszorú, mely a falak vízszintes irányú
összefogására, a fal és a födém kapcsolatának biztosítására szolgál. A falnyílások feletti falszakaszok terhét
nyílásáthidaló kiváltó gerendák adják át a nyílás melletti falszakaszokra, melyek lehetnek egyenes,
vagy íves kialakításúak.
Az épületet határoló falak járdaszint és a földszinti padlószint közötti, általában 30...90 cm magasságú
szakaszát lábazati falnak nevezzük. A lábazati fal fokozottan ki van téve az időjárási (pl. csapóeső,
kifagyás) és egyéb mechanikai hatásoknak, ezért sok esetben az általános homlokzatképzésnél ellenállóbb
burkolatú. Lábazati falszakasz anyagaként csak fagyálló felületképző burkolóanyag alkalmazható (terméskő,
burkolótégla, műkő, beton), a homlokzati falsíktól előreugró lábazatok felső szegélye 45°-os szöget
zárjon be.
Födémszerkezet
A födémek a helyiségek lefedésén, a vízszintes térelhatároláson és a függőleges irányú teherviselésen kívül
még részt vesznek az épület vízszintes irányú merevítésében is. Anyaguk lehet fa, vasbeton, acél, kerámia.
Födémszerkezetek típusai:
- Gerendafödém: a tartógerendák sűrűn egymás mellett
- Gerendás födém: az egymástól távolabb fekvő tartógerendák közt kitöltő vagy átfedő elemek
- Pallós, panelos födém: előregyártott, nagyméretű, üregekkel könnyített födémpanelok és pallók
- Lemezfödém: előregyártott síklemez födémtáblák
- pince fölötti födém
- közbenső (emeletközi) födém
- legfelső (záró-) födém
Kiugró és visszalépő épületszerkezet:
Az épület azon részei, melyek a homlokzati sík elé kilépnek, vagy visszalépnek mögé.
Típusok:
- Erkély: Tartószerkezete a födémből konzolosan kinyúlik a homlokzat elé, szélessége 90-150 cm. A szabad szélek min. 100 cm magas korláttal vannak ellátva. A zárt erkély minden oldala fallal határolt.
- Loggia: Épületből kiugró, félig besüllyesztett, vagy süllyesztett, két oldalán fallal határolt szerkezet, nyitott oldalát korlát zárja le.
- Terasz: Legtöbbször a lapostetős épületek lakótere fölött elhelyezkedő hátralépő emeletszint, szélessége akár több méter is lehet.
- Ereszpárkány: A homlokzat síkja elé 30-50 cm-re konzolosan kiülő szerkezet, ami a mennyezetek szintjein fut körbe (övpárkány), valamint a tető alatt a fal befejezéseként. Megvédi a homlokzatot az időjárás viszontagságaitól és esztétikai szerepe is van.
- Előtető: Az épület bejárata fölött elhelyezett konzollemez, a bejárati ajtó és a belépő személyek védelmére szolgál.
- Attika: A homlokzat mellvédszerű fölső szegélye. A homlokzat sikjából nem ugrik ki, min. 15 cm-rel nyúlik a tetőhéjazat fölé. Megakadályozza, hogy a csapadék a homlokzatra follyon.
Lépcsőszerkezet
A lépcső az épületen kivüli és belüli, valamint a terep és az épület közötti magasságkülönbségből adódó
szintek összekötésére szolgáló szerkezet.
Lépcsőszerkezetek típusai:
- Külső lépcső
- tereplépcső (fellépési magasság: 8-14 cm): tagolt terep szintkülönbsége, kertépítészeti elem
- előlépcső (fellépési magasság: 12-18 cm): emelt földszinti padlóvonalú épületek terepszinttől való szintkülönbsége, 1 vagy néhány lépcsőfok
- Belső lépcső (fellépési magasság: 14-17 cm)
- egyenes
- törtvonalú
- íves
A lépcsőkarok érkeztetése és indítása között elhelyezkedő vízszintes lemezszerkezet a pihenő, mely lehet
közbülső és emeleti pihenő. A lépcsőkart és pihenőlemezt korlátok kísérik az orsótér felőli oldalon.
Amennyiben a lépcsőkar a lépcsőház falával nem érintkezik, a távolságtól függően itt is korlátot, kisebb
távolság esetén fogódzót kell elhelyezni. Amennyiben a lépcsőkar a lépcsőház falával érintkezik, mintegy
12-20 cm magas lábazati burkolatot kell alkalmazni. A lábazatot a pihenőkön is végig kell építeni.
Lépcső készítésének szabályai:
- teherbírás 300 kg/m2
- fellépési magasság max. 20 cm
- belépési szélesség min. 23 cm
- a lépcsőfok magassági és szélességi viszonyai 2 m + sz = 63 (60-64 cm) képlettel számítandó
- egy lépcsőkarba 15 fellépésnél több fok csak külön engedéllyel készíthető
- fejmagasság min. 200 cm
- karszélesség min. 80 cm
- karfa magasság min. 90 cm
- lépcső és korlátelemek közti függőleges nyílás max. 12 cm
- emeleti pihenő szélessége karszélesség + 20 cm, közbülső pihenő szélessége karszélesség + 10 cm
- a lépcsőkarok, pihenők előírt szélességét ideiglenes vagy állandó felszerelési tárgyakkal leszűkíteni tilos
- a járófelületek csúszásmentes kialakításáról gondoskodni kell
- íves lépcső főforgalmi célra csak külön engedéllyel tervezhető
A lejtők - általában mint külső járófelületek - legfeljebb 10°-os szintkülönbség kiegyenlítésére alkalmazhatók, gyalogos és járműforgalomra egyaránt.
Nyílászáró
A nyílászáró szerkezetek a közlekedés, szellőzés és természetes világítás céljából a falakban kialakított
nyílásokat zárják el. Többségük részben vagy egészben nyitható, ezek részei a tok- és a szárnyszerkezet.
A tok feladata a szárny tartása és a megfelelő ütközés, záródás biztosítása.
Nyílászáró típusok:
- Ajtó, kapu
- felnyíló ajtó
- vízszintesen mozgó (toló- és harmonika-) ajtó
- függőlegesen mozgó (toló- és billenő-) ajtó
- ingó ajtó (pl. éttermi pincérajtó)
- Ablak
- felnyíló ablak
- bukó ablak
- emelkedő ablak
- billenőablak
- forgóablak
- tolóablak (vízszintes és függőleges)
- Üvegszerkezet (kirakat, üvegezett fal)
A fából készült nyílászárók régóta bevált, ma is széleskörűen alkalmazott szerkezetek. Az ajtók
szárnyszerkezetei lehetnek tömörek, vagy üvegezettek. Az ajtószárnyak kettős ütközését a tok mentén
a küszöb kivételével általában biztosítani kell. Küszöbre eltérő burkolatú helyiségek találkozásánál, illetve
bejárati ajtóknál van szükség. A kapukat elsősorban méretük, ennek megfelelően nagyobb merevítési igényük és
eltérő vasalatuk különbözteti meg az ajtóktól.
Fa nyílászáró szerkezetekbe az üvegtáblát bádog üvegező szegekkel rögzítik és tapaszolják (iszapolt hegyikréta
és lenolajkence tapasz), vagy üvegszorító léccel rögzítik. Az üvegezés lehet egy-, vagy többrétegű.
Az üvegfelületeken keresztül a belső térbe jutó napsugarak a tárgyakat és épületszerkezeteket felmelegítik,
de ez a hő már visszafelé nem tud áthatolni az üvegfelületeken. Ezt nevezik üvegházhatásnak, amely ellen
napvédő, vagy árnyékoló szerkezetekkel lehet védekezni.
Fedélszerkezet
A tető a falaktól jellemzően különböző anyagú és szerkezetű épületszerkezeti elem, mely az épület lefedését
szolgálja, de egyúttal gondoskodik a csapadékvíz elvezetéséről is.
A lejtés, vagyis a hajlásszög alapján:
- lapostető: 8%-ig (5°)
- kishajlású tető: 8-28% (5-16°)
- közepes hajlású tető: 16-45°
- meredek hajlású tető: 45°-tól
Nyeregtető: két azonos, vagy eltérő hajlású tetősík határolja végein oromfal van
Félnyeregtető: csak egy tetősíkja van, a tető egyik oldala magasabb a másiknál (általában tűzfal határolja)
Kontytető (kontyolt nyeregtető): négy azonos, vagy eltérő hajlásszögű tetősík határolja, amelyek gerincben, vagy élben találkoznak
Oromzatos kontytető: a gerincvonal két végén egy-egy kis oromfalat alakítottak ki
Csonka kontytető: kontya az oromfalon az ereszvonalnál magasabban kezdődik
Sátortető: négyzet alaprajzú tető, azonos hajlású tetősíkjai közös tetőcsúcsban érnek össze
Manzárd tető: tört tetősíkokkal vagy tört és íves tetőfelületekkel képzett nyeregtető vagy kontytető
- fedélszék: általában fából készült teherhordó váz
- héjazattartó elemek: tetőlécezés, deszkázat, szelemenek
- héjazat: tetőfedő anyagok (tulajdonképpeni térelhatároló)
Kémény, szellőző
A kémények rendeltetése a tüzeléskor keletkező füstgázok elvezetése, valamint az égéshez szükséges friss
levegő biztosítása. A kémények a falszerkezetekben kialakított, vagy külön épített füstcsatornák.
Keresztmetszetük kör vagy négyszög. A kürtő magasságának és keresztmetszeti méretének megállapítása a tüzelő
szerkezet alapján történik.
Kéményfajták:
Falazott (orosz) kémény: kisméretű tömör égetett agyagtéglából készül, oldalfala legalább ½ tégla vastag, egy tüzelőberendezéshez 70 cm2 kürtő keresztmetszet szükséges (a 14x14 cm méretűbe kettő köthető)
Előregyártott kémény: samott béléscső, könnyűbeton köpeny
Gyűjtőkémény: egymás feletti szintek azonos jellegű tüzelőberendezéseinek bekötését teszi lehetővé
Központi fűtés kéménye: legkisebb kürtőmérete 25x25 cm, legkisebb falvastagsága pedig 1 tégla
Az emberi tartózkodásra alkalmas helyiségekben a levegő az emberi életfunkció és technológiai folyamatok
következtében elhasználódik, ezért biztosítani kell a levegő folyamatos cseréjét.
A szellőzés lehet:
- Természetes szellőzés: a légmozgást a külső és belső levegő hőmérsékletkülönbsége és a szél biztosítja (pl. nyílászárók nyitása, épületszerkezetek légáteresztése)
- Mesterséges szellőzés: a levegőt ventillátor mozgatja
Szigetelés
Épületszigetelések fajtái:
Nedvesség elleni szigetelés: Védi az épületet a csapadék, a talajvíz és a fagy szerkezetkárosító, az épület stabilitását befolyásoló hatásaitól. Teljes szárazsági követelményt kell teljesíteni, azaz vízhatlan szigetelést kell alkalmazni állandó emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek esetén. Régi, szigetelés nélküli, vagy sérült szigetelésű épületek állagmegóvási munkáinál utólagos szigetelési eljárásokat alkalmaznak:
- vízszintes falszigetelés
- függőleges falszigetelés
- injektálás (vízzáró anyagok falba juttatása)
- elektrolízis (elektródás falszárítás)
Hőszigetelés: A külső határoló szerkezethez kapcsolódva biztosítja a gazdaságos hőháztartást. A külső határoló szerkezetek természetesen készülhetnek olyan anyagból, illetve olyan szerkezeti vastagsággal, hogy nincs szükség kiegészítő hőszigetelésre. A hőszigetelő anyagrétegeket minden körülmények között meg kell óvni az átnedvesedéstől, mert azok nedves állapotban elveszítik a hőszigetelő képességük jelentős részét. A hőszigetelési tulajdonságok az anyagok hővezetési tényezőjétől és a vastagságtól függnek.
Alkalmazott anyagok:- üveggyapot (hővezetési tényező: 0,04 W/mK)
- ásványgyapot (hővezetési tényező: 0,04 W/mK)
- polisztirol (hővezetési tényező: 0,04 W/mK)
- parafa (hővezetési tényező: 0,04 W/mK)
- fagyapot (hővezetési tényező: 0,08 W/mK)
- cellulózrost (hővezetési tényező: 0,04 W/mK)
Hangszigetelés: A külső utcai, vagy a szomszéd helyiségből érkező kellemetlen, zavarólag ható zajok mérséklését, kiküszöbölését szolgálja.
Hangelnyelési értékek (annál jobb, minél közelebb van a 0-hoz):- nyitott ablak: 1
- beton: 0,01-0,02
- vakolt fal: 0,03-0,05
- nem úsztatott parketta: 0,04-0,06
- úsztatott parketta: 0,05-0,10
- szőnyegpadló: 0,02-0,13
- 4 cm vastag üveggyapot: 0,29-0,96
- 2,5 cm vastag expandált parafa: 0,01-0,40
Burkolatok
Burkolatok fajtái:
Falburkolat: A külső és belső falak és födémszerkezetek, valamint egyéb látható szerkezetek (pl. lépcsőkar alja) monolit kéreg jellegű felületképzése a vakolás. Céljuk a felületek nedvesség, vagy egyéb hatások elleni védelme és megfelelő aljzat biztosítása festés, mázolás, tapétázás vagy egyéb burkolatok részére. A belső vakolatok vastagsága 1-1,5 cm, a külső vakolatoké 1,5-2 cm.
A falburkolat beépítési helye szerint lehet:- külső: elemes homlokzatburkolat (tégla, kő, műkő, fa, kerámia, szerelt burkolat), 4-8 cm vastag műkő lábazati burkolat
- belső: csempe, burkolólap, üvegmozaik, fa, ragasztott burkolat (tapéta, fólia, textil)
Padlóburkolat: A padlóburkolat feladata a helyiségek rendeltetésének megfelelő minőségű, tulajdonságú és esztétikai megjelenésű padozat és koptatóréteg biztosítása. Állandó tartózkodásra szolgáló helyiségekben (pl. lakószobákban) meleg padlóburkolatot kell alkalmazni.
Hőtechnikai tulajdonság szerint lehet:- meleg padlóburkolat: fa parketta, habalátétes laminált padló, parafa, szőnyegpadló, PVC, linóleum, gumi
- hideg padlóburkolat: kő, műkő, beton, tégla, terrakotta, kerámia, üvegmozaik, terrazzo
Épületgépészeti berendezések
Az épületgépészet feladata megoldani az épület komfortérzetét a használók kényelme érdekében.
Területek:- Vízellátás: vízvezeték rendszer, használati melegvíz, vízmérők
- Csatornázás: szennyvízelvezetés, csapadékvíz elvezetés
- Gázellátás: gázhálózat, égéstermék elvezetés
- Fűtéstechnika: fűtési rendszer, használati melegvíz
- Légtechnika: szellőztető rendszer
- Klímatechnika: építészeti vagy gépi túlmelegedés elleni védelem
- Világítástechnika és villamos berendezések: elektromos hálózat, érintés- és villámvédelem
- Egyéb berendezések: pl. felvonó, automata ajtó, központi porszívó, híradástechnikai berendezés...
Kötelező ellenőrzések
Érintésvédelem
A 22/2005. (XII.21.) FMM rendelettel módosított, a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV.19.) FMM rendelet, valamint a 8/1981. (XII. 27.) IpM rendelet a Közösségi- és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzatáról (KLÉSZ) előírja minden villamos szerkezetre vonatkozóan az érintésvédelem alkalmazását, és az érintésvédelmi felülvizsgálatok gyakoriságát is. Az érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálatot első alkalommal a létesítmény üzembe helyezése előtt kell elvégezni, ezt követően 9 évente megismételni. Emellett az időszakos szerelői ellenőrzések (minimum villanyszerelő szakképzettséggel rendelkező személy végezheti) időpontjai:- munkahelynek minősülő helyeken 3 évente
- lakó- és kommunális létesítményeknél 6 évente
- kézi szerszámok esetén évente
- a villamos hálózat bővítése, átalakítása és felújítása után minden esetben
Tűz- és villámvédelem
A 2/2002 (I. 23.) BM rendelet és a 28/2011.(IX. 6.) BM rendelet, az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) írja elő az erősáramú berendezések üzemeltetése, valamint a villámvédelmi berendezések (villámhárító) tekintetében a létesítmény első üzembe helyezése előtti felülvizsgálatot és az üzemvitel közben előírt időszakos szabványossági felülvizsgálatokat:- "A" és "B" tűzveszélyességi osztályba sorolt helyiségben és szabadtéren 3 évente
- "C", "D" és "E" tűzveszélyességi osztályba sorolt helyiségben és szabadtéren 6 évente
- sérülés, korrózió, villámcsapás esetén és minden javítás után, amely a villámhárító környezetében történt
Tűzoltó készülékek karbantartása (tűzvédelmi szakvizsgához kötött):- MSZ 1040 szabvány szerinti készülék esetén alapkarbantartás félévente, teljes körű karbantartás 5 évente
- MSZ EN 3 szabvány szerinti készülék esetén alapkarbantartás évente, középkarbantartás 5 évente, illetve teljes körű karbantartás 10 évente
- minden használatot követően
Kémények
A 27/1996. (X. 30.) BM rendelet a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról meghatározza, hogy a használatban levő és a használaton kívüli kémények átjárhatóságát, rendeltetésszerű használatra való alkalmasságát évente ellenőrizni kell.
Gázkészülékek
A földgázellátásról szóló törvény kimondja, hogy „a csatlakozóvezeték és a fogyasztói berendezés üzemképes és biztonságos állapotban tartása az ingatlan tulajdonosának, használójának a kötelessége. Ennek megfelelően köteles gondoskodni azok rendszeres karbantartásáról, javításáról és szükség szerinti cseréjéről, és azok legalább 5 évenkénti műszaki-biztonsági felülvizsgálatáról.
Felvonók
A 113/1998. (VI. 10.) Korm. rendelet a felvonók és a mozgólépcsők építésügyi hatósági engedélyezéséről, üzemeltetéséről, ellenőrzéséről és az ellenőrökről tartalmazza a felvonók rendszeres ellenőrzésének szabályait. A kötelező műszaki biztonságtechnikai felülvizsgálatokat csak felvonószerelő, felvonó karbantartó, illetőleg felvonó felügyelő végezheti. Ellenőrzésre a felvonóellenőr jogosult, aki felvonó szakértő, vagy felügyelő végzettséggel rendelkezik (nem azonos a munkát végzővel).- karbantartás megfelelőségének felülvizsgálata félévente
- 10 évesnél nem régebbi, valamint felújított berendezés esetén évente 1 fővizsgálat (ÉMI ellenőrzés)
- 10 évesnél régebbi berendezés esetén évente 2 vizsgálat: 1 fő- és 1 ellenőrző vizsgálat (ÉMI ellenőrzés)
Faszerkezetek
A 253/1997.(XII.20.) kormányrendelet (OTÉK) kimondja, hogy faanyagot csak gombamentesítő, és rovarkár elleni kezelés után szabad beépíteni. A favédelem a fertőzöttség hatékony megelőzését és sikeres leküzdését jelenti egyidejűleg, illetve némely esetben tűzvédelmet is. A károk befolyásolhatják az épület statikáját, ezért fontos, hogy olyan terméket alkalmazzon a vegykezelést végző faanyagvédelmi szakember, ami megfelelő minősítéssel rendelkezik (DIN 68800). A gyártó előírása szerinti rendszeres utánkezelésről sem szabad elfeledkezni. A már károsodott épületrészeket el kell távolítani, kicserélni.
Épületdiagnosztika
Az épület helyszíni szemléje során műszeres diagnosztikai vizsgálatok nélkül, szemrevételezéses átvizsgálással is észlelhetők az épületszerkezetek elváltozásai. Részben közvetlen módon, részben közvetetten (pl. takart szerkezetnél), végső esetben feltárás útján ismerhető fel a hibajelenség. Az egyes szerkezetek meghibásodásai hatással vannak az egész szerkezet-együttesre, így jelentősen befolyásolják az építmény állékonyságát, használhatóságát.
A meghibásodások oka lehet:- tervezési hiba
- kivitelezési hiba
- gyártási hiba
- természeti káresemény (vihar, talajmozgás, stb.)
- karbantartás, felújítás mértéke, rendszeressége, esetisége
- rendeltetéstől eltérő használat
- természetes elhasználódás (kopás, korrózió, kifáradás, időjárás okozta erózió)
- Falak repedése, süllyedés:
Az épületek kismértékű süllyedése a kivitelezést követő 1-2 évben természetes jelenség, mely okozhat belső téri repedéseket is. A régebben épült épületek esetén alapozási hibák, vízalámosási hibák következményei lehetnek. Gyakran okoz repedéseket a födém lehajlása, vagy a tetőszerkezet száradásból adódó mozgása. Nagy repedések esetén mindenképpen szükséges szakember segítségét kérni.
- Hőhíd:
Okozója minden esetben a hőmérsékletkülönbség. Adódhat az épület geometriai formájából, ahol a hőt felvevő belső felület kisebb, mint a hőt leadó külső felület, tehát az épület élein és sarkain. Ezek belső részein alacsonyabb hőmérséklet mérhető, mint a fal többi részén. Másik előidézője az egymáshoz kapcsolódó épületszerkezetek anyagának különbözősége, azaz eltérő hővezető képességük. Ilyenek pl. a külső fal és a födém találkozása (mennyezet, padló), külső fal és válaszfal csatlakozása, betonkoszorú, fém falkötő kapcsok, erkély, ablak és fal csatlakozása, ablak-áthidaló, ablakkáva és párkány, előtető. A szakszerűtlen, vagy hiányos szigetelés is hőhíd kialakulásához vezet.
Az alacsonyabb belső felületi hőmérséklet következtében pára csapódhat le (vízgőz-kondenzáció) a hőhíd környezetében. A hosszabb időn át tartó átnedvesedés épületkárosodáshoz és penészesedéshez, azaz a penészgombák megtelepedéséhez vezethet. Extrém esetekben ez akár a tartó falszerkezet tönkremenetelét is maga után vonhatja. - Falnedvesedés, beázás:
A nem megfelelő vízszigetelésnek, vagy vízelvezetésnek (pl. csatornák, párkányok rossz lejtése) a következménye. A talajnedvesség hatására a pincefal nedvesedik, a vakolat elszíneződik, dohossá válik a pinceszinti helyiségek levegője. A talajnedvesség a lábazati fal szigetelésének tönkremenetele esetén könnyen felszívódik. Ilyenkor az oldalfali vakolat elszíneződése, "feltáskásodása" sejteti a hibát. A felszívódó nedvesség hatására a falazó anyagból a sók kioldódnak, a pincefal és a lábazati fal "kivirágzik". A nedves lábazati fal télen kifagy és idővel tönkremegy, ami hosszú távon az épület stabilitását veszélyezteti.
- Penészedés:
A hőhidakkal, a beázásokkal és a szigetelési hibákkal hozható összefüggésbe a gyakran megjelenő penészedés, de az épületfizikai szempontból nem megfelelő kialakítás, a lakóterek hőmérsékletkülönbsége, a levegő magas páratartalma, a rosszul, vagy nem működő szellőzés és az elégtelen légcsere miatt is kialakulhat. A lakáson belül a penész számára a hőmérséklet mindig megfelelő. A penészesedési folyamat azokon a felületeken indul meg, ahol legalább 3 napon keresztül 75% feletti a páratartalom. Penészes lakásban lakni nem lehet annak egészségkárosító hatása miatt. Véglegesen megszabadulni tőle csak a kiváltó okok megszüntetésével lehet.
Új épület esetén a műszaki átadás-átvételkor, de legkésőbb a kulcsátadáskor célszerű megvizsgálni az épületet. Az észlelt hibákat jegyzőkönyvben rögzíteni kell (legjobb fényképekkel is alátámasztani). Ha a hiba műszerrel (pl. nedvességmérővel) mutatható csak ki, akkor ezt is érdemes dokumentálni. A hibákat rögzítő dokumentumok alapján kell kérni a beruházót/kivitelezőt, hogy a hibát az ingatlan átadásáig javítsa ki, amennyiben időközben a kulcsátadás megtörténik, a jótállási garancia keretén belül javítsa ki.